Andrés Nápoli argentin környezetvédő a nemzetközi megállapodások előnyeiről.
Javier Milei argentin elnök augusztus közepén léptette életbe a Rigi-rendszert a nagyberuházások ösztönzésére. A bányászat, valamint a palaolaj- és palagázlelőhelyek kitermelése mostantól adó-, vám- és árfolyamkedvezményekben részesül. Ezek az ágazatok nem vonzották volna a külföldi befektetéseket ösztönzők nélkül is?
Sok éven át széles körű konszenzus volt a politikai osztályban, hogy Argentína csak a nyersanyagok exportjával menthető meg. Ennek kellene megteremtenie a gazdasági növekedéshez szükséges dollárokat, ami viszont erősítené a globális piacba való integrációt. A Rigi-rendszer ezt a végletekig fokozza.
Andrés Nápoli az 1985-ben alapított argentin Farn (Fundación Ambiente y Recursos Naturales) környezetvédelmi civil szervezet ügyvezető igazgatója. Jürgen Vogt beszélgetett vele.
A Rigi-rendszer mindent felülír? Még környezeti és éghajlati károk tekintetében is?
Igen, a Rigi révén nem kell többé környezeti hatástanulmányokat készíteni, és a szövetségi igazságszolgáltatás minden új tartományi védelmi rendeletet semmisnek nyilváníthat. Sokkal rosszabb a 30 éves garancia a szükséges erőforrásokhoz való hozzáférésre, bányászat esetén különösen a vízre. Hogyan garantálja egy olyan tartomány, ahol a víz már természetszerűleg is szűkös, mint Catamarca vagy Jujuy, a bányavállalatok hatalmas vízigényét a következő 30 évre?
Hivatali ideje elején Milei elnök feloszlatta a környezetvédelmi minisztériumot, és a környezetvédelmi politika finanszírozását mintegy 65 százalékkal csökkentette. Mi maradt a környezet- és éghajlatvédelmi politikából?
A kormány célja az összes állami kiadás csökkentése. A környezetvédelmi politikára csak mint költségtényezőre tekintenek. Az állami költségvetésben erre nem különítenek el forrásokat. Egyszerűen nincs többé környezet- és éghajlatvédelmi politika. De vannak nemzetközi kötelezettségvállalások. Argentína 1992-ben aláírta a riói megállapodást, 2015-ben pedig a párizsi klímaegyezményt. És van egy nemzeti klímatörvény, amely előírja egy klímakabinet létrehozását, amelynek a különböző tárcáknak be kell nyújtaniuk a kibocsátáscsökkentési céljaikat. Jelenleg azonban teljesen tisztázatlan, hogy ebből mi lesz.
Hogyan lehet megvédeni a környezetet és az éghajlatot egy olyan országban, ahol a lakosság többsége szegénységben él?
Több mint 20 éve minden kormány az exportorientáció modelljét támogatja. Ez a modell azonban nem hozott létre értékláncot Argentínában. Éppen ellenkezőleg, növelte a szegénységet. De ma már nem lehet exportálni bizonyos környezetvédelmi előírások betartása nélkül. Nem nyithatsz meg egy fontos piacot, ha nem tartod be a nemzetközi megállapodásokat. Különösen azért, mert az érintettek jogi felelősségre vonhatók.
Van-e ellenállás ezzel a leépítéssel szemben – és kik részéről?
Van egy erős civil társadalom. A regionális szintű közgyűlések és bizottságok, valamint az erős nem kormányzati szervezetek bizonyos befolyással rendelkeznek, és már fontos bírósági döntéseket is hoztak, például a lítiumbányászattal kapcsolatban.
Argentína szigorú törvényeket fogadott el például az erdők és a gleccserek védelmére. Betartják-e ezeket?
Ezeket a törvényeket a civil társadalom harcolta ki. Nélkülük egyáltalán nem lenne védelem. Csak ezeknek a törvényeknek köszönhetően vált a védelem állami politikává, amelynek végrehajtását most már lehet követelni. Argentínában az a probléma, hogy bár a állam hozhat ilyen törvényeket, azok végrehajtásáért a tartományok felelősek.
Vannak jelentések kétesen engedélyezett vagy illegális erdőirtásokról is. Az erdőirtásmentes ellátási láncokról szóló uniós irányelv 2025-ben lép hatályba. Segíthet az ilyen erdőirtások megelőzésében?
Igen, ez egy jó eszköz. A Milei az erdővédelmi törvény szinte valamennyi védő rendelkezését felül akarta írni. Végül ez az uniós rendelet késztette őt meghátrálásra. Mégpedig azért, mert máskülönben egy fontos értékesítési piachoz való hozzáférést akadályozták volna meg.
Írta: Jürgen Vogt
Forrás: ND
