A világ legnagyobb rézbányájában a bányászok szakszervezeti jogokért és a profitmegosztásért harcolnak. Barikádok égnek egy kisebb bányában.
Tombol az osztályharc Chile északi részén. Kedden a világ legnagyobb rézbányájában, az Antofagasta régióban található Escondida nevű bányában közel 2.400 munkás lépett sztrájkba. A bányászok a sztrájkkal a munkakörülményeik romlását akarják megakadályozni. Követeléseik között azonban a nyereségrészesedés is szerepel. A külföldi befektetőknek kifizetett osztalék egy százalékát ugyanis a munkásoknak kellene juttatni.
A „Minera Escondida 1. számú szakszervezete” szerint a multinacionális BHP csoport többségi tulajdonában lévő vállalat képviselőivel folytatott tárgyalások eredménytelenül szakadtak meg. A helyzet azután romlott, hogy a melbourne-i székhelyű bányavállalat vezetősége elbocsátotta a sztrájkoló bányászokat, és figyelmen kívül hagyta a szakszervezet bizottságait, amelyben a dolgozók közel 99 százaléka szerveződik.
A BHP – amely a brit-ausztrál Rio Tinto csoport és a brazil Vale S.A. mellett a világ három legnagyobb bányavállalata közé tartozik – vezetőségét a szakszervezet felszólította, hogy hagyjon fel a munkavállalók és szakszervezeti képviselőik elleni támadásokkal. A sztrájkvezetés egyelőre éppúgy nem hajlandó felfüggeszteni a munkabeszüntetést, mint a tárgyalások folytatását. A helyi média szerint több száz munkás szerdán kezdte meg tiltakozó tábor felállítását az antofagasta-i Puerto Coloso kikötői létesítményeiben.
A „Minera Escondida” az a hely, ahonnan havonta több ezer tonna rézkoncentrátumot szállít a világ különböző részeire. A BTG Pactual brazil befektetési bank jelentése szerint a BHP „napi 25-30 millió dollárt veszíthet”, ha a sztrájk tovább tart. A viszonyítási alap lehet a bányászok 2017-es, 44 napig tartó munkabeszüntetése a bányában. A Reuters hírügynökség szerint a sztrájk „a réz globális árát is befolyásolhatja, ha nem születik gyors megoldás”.
A Reuters jelentése a chilei GDP-re gyakorolt hatást is elképzelhetőnek nevezte. A 2017-es sztrájk során, amely a chilei bányászat eddigi történetének leghosszabb sztrájkja volt, a vállalat veszteségei mintegy 740 millió dollárra rúgtak. Ez akkor a GDP mintegy 1,3 százalékos csökkenéséhez vezetett.
Az első számú szakszervezet a nyereségrészesedés mellett megfelelő béremelést, a pihenőidők betartását és az étkeztetés fenntartását is követeli. A sztrájk kezdete előtt a munkavállalók 99,83 százaléka egyfajta szavazáson elutasította a vállalat ajánlatát, mint nem megfelelőt, részben azért, mert az az illetékes szakszervezet semmibe vételével járt együtt. „A dolgozók azért utasították el a vállalat ajánlatát, amely összesen 27 millió dolláros bónuszokat és béremelést tartalmazott, mert azt a tárgyaló bizottság háta mögött terjesztették elő” – jelentette a Diario Antofagasta című újság.
Az Antofagasta tartományban zajló munkabeszüntetéssel párhuzamosan az Atacama régióban található Caserones bányában, amelyet a kanadai Lundin Mining vállalat üzemeltet, mintegy 300 bányász szintén kedden szüneteltette a munkát, hogy béremelési követeléseiknek nyomatékot adjon. Ez azt jelenti, hogy a dolgozók mintegy 30 százaléka egyelőre sztrájkol. Ők a „Mina Caserones”-ban működő három szakszervezet egyikéhez tartoznak.
Az észak-chilei Copiapó városában megjelenő Revista Minera Crisol a sztrájk kezdete után égő barikádokról közölt fotókat, amelyekkel a dolgozók a lap szerint „előrevetítették, hogy mi fog történni az elkövetkező napokban, ha nem kapnak kielégítő választ”. A rézbányát 1971. július 11-én államosították Salvador Allende elnök kormánya alatt. A CIA által szervezett 1973. szeptemberi fasiszta puccs után az intézkedést visszavonták, és a magántőke ismét részt vehetett a nyersanyagok kiaknázásában.
Írta: Volker Hermsdorf
Forrás: JungeWelt
