Június 2-án a mexikóiak az urnákhoz járulnak, hogy új elnöket válasszanak. A szenátus és a kongresszus is kicserélődik, és a 32 állami képviselőből 30-at megválasztanak. Az elnökválasztáson két női és egy férfi jelölt indul. A közvélemény-kutatások szerint az Andrés Manuel López Obrador, azaz ahogy nevezik AMLO, a jelenleg is kormányzó MORENA pártjának képviselője, Claudia Sheinbaum a favorit, őt követi Xóchitl Gálvez, aki a három nagy párt, a PRI, a PAN és a PRD szövetségének színeiben indul.
Alejandra Galiciával (AG), politológussal és latin-amerikanistával, a Morelos Állam Autonóm Egyetem társadalomtudományi és regionális tanulmányok kutatójával, valamint Francisco Cerónnal (FC), politológussal, fordítóval és az UNAM oktatójával beszélgettünk, hogy jobban megértsük a választás részleteit.
Mi áll a két párt közötti vita középpontjában a június
2-i választások előtt?
AG: Ezt a kérdést két szinten kell vizsgálnunk, először is az államforma szempontjából: itt két ellentétes modell áll egymással szemben: a társadalom közéletét szabályozó állam és a legalább az 1980-as évek óta ismert minimális vagy ritka állam. A jelenlegi kormány a szociális jogokat garantáló jóléti államot részesíti előnyben, amely kiterjeszti szerepét olyan fontos területekre, mint a nemzeti szuverenitás és az erőforrások felhasználása, és bizonyos mértékig több politikai szereplő részvételét is biztosítja a közéletben.
Második szinten két különböző társadalmi modellről van szó: egyrészt az individualista társadalomról, amely a magánemberi modellt tekinti optimálisnak a társadalmi élet fejlődéséhez, másrészt egy sokkal összetettebb modellről, amelyben a társadalomnak az állam által garantált jogai vannak, de e jogok megőrzése érdekében politikailag is aktívnak kell lennie.
Mi a fontos a választásokon?
FC: Úgy is mondhatnánk, hogy négy különböző kulcspont van: az úgynevezett negyedik átalakulás folytatása [a függetlenség, a reform és a forradalom után az AMLO a választások előtt a negyedik átalakulást ígérte: változásokat a közélet területén – a szerk. megj.], kétféleképpen: a politikai életbe és a gazdaságpolitikába való nagyobb állami beavatkozással és a politikai rendszer átalakításával; egy másik kulcs lehet a nemzeti szuverenitás megőrzése, különösen a jelenlegi geopolitikai kontextusban; egy harmadik kulcs az elit alkalmazkodása bizonyos politikai mechanizmusokhoz, amelyek ebben a rendszerben alakulnak ki; és egy utolsó kulcs, amely szerintem a legvonzóbb, a mexikói társadalmat alkotó különböző csoportok politizálása, a nyilvános tér kiterjesztése, hogy úgy mondjam.
AG: A negyedik átalakulás gondolata a politikai rendszer bizonyos területeinek átalakítására utal. Ha például a PRD párt eltűnne, a PRI és a PAN pedig komoly reprezentációs válságba kerülne, és elveszítene olyan fontos kormányzóságokat, mint Yucatán vagy Guanajuato, akkor a pártrendszer úgy szerveződne át, hogy a választási rendszer is megváltozna. A Nemzeti Választási Intézet a választások helyett vagy mellett más képviseleti mechanizmusokat is megszervezhetne, és a polgároknak más módot is adhatna arra, hogy szavazataikat felhasználhassák, például népszavazásokon keresztül.
Mely politikai szereplők jelentősége növekszik?
AG: Mexikóban az őslakos csoportok és közösségek nem jogi személyek. De nemrégiben megvitatásra került egy reformjavaslat. Remélhetjük tehát, hogy a jövőben változások lesznek a pluralistább társadalom irányába.
Mit képvisel Claudia Sheinbaum a jelenlegi kormányhoz
képest, milyen folytonosságokra és változásokra számíthatunk?
AG: Úgy gondoljuk, hogy Claudia a negyedik átalakulás folytatását képviseli. Más szóval egy olyan projekt megszilárdítását, amely új elvek szerint működik, és egy elavult koncepciót válthat fel. Gazdasági szempontból ez azt jelenti, hogy az állam a főszereplő, és a gazdasági csoportok bizonyos ágazatait kordában tarthatja. Ideológiai szempontból pedig arról van szó, hogy a nép továbbra is milyen mértékben marad a főszereplő. Claudia minden bizonnyal folytatni fogja AMLO migrációs politikáját, különösen az USA-val való kapcsolat tekintetében. De mind a Mexikóból, mint biztonságos államból érkező migrációs áramlások, mind az USA-ban élő migránsok fontos szerepet játszanak a negyedik átalakuláson belül, nemcsak gazdasági, hanem politikai és ideológiai szempontból is.
FC: A változásokat tekintve jelenleg három nyilvánvaló különbséget látunk. Az első az úgynevezett állami ellátórendszer, amelyről a választási kampányokban is szó esik. Az elképzelés a negyedik átalakulás része, és egy Sheinbaum-kormány alatt tovább mélyülne. Emellett fontos szerepet fognak játszani a feminista mozgalmak, amelyek Andrés Manuel kormánya alatt nagyrészt háttérbe szorultak. Claudia kormányra kerülésével álláspontjuk minden bizonnyal bekerülne a központi vitákba, és legalább részben átvenné a közpolitika. Ráadásul, ha Claudia venné át a kormányrudat, a hangsúly inkább a közigazgatás felé tolódna el, míg Andrés Manuel kormánya sokkal inkább a tárgyalásokra és a politikára összpontosított.
Láthatjuk, hogy a jelenlegi kormány elég nagy
támogatottságot élvez. Min alapul ez a támogatás, és hol vannak a hiányosságok?
FC: Nos, ennek a támogatásnak több oka is van, például a társadalmi kommunikációs politika. Nagyon szoros a kommunikáció a kormány és a mexikói társadalom között, amely nem kizárólag a médiacsoportokat használja ki. Emellett a kormány hatéves kormányzása alatt számos program és támogatás segítségével következetes újraelosztási politikát folytatott, és az alkotmányban rögzített, de kevéssé elismert szociális jogokat ültette át a gyakorlatba. Az elmúlt 30-35 év neoliberális kormányai alatt tapasztaltakkal ellentétben az elnöki diskurzusban nagyon is jelen van a jövőt építő nép narratívája. Egy dolog, ami számunkra nagyon fontosnak tűnik, és jelentős helyet foglal el a kormány koncepciójában, az a geopolitikailag stratégiai jelentőségű közmunkaprojektek fejlesztése. A Tren Maya, a repülőtér és a finomítók olyan fontos infrastrukturális projektek, amelyek nemcsak az ország gazdasági fejlődésére vannak hatással, hanem az ország nemzetközi kontextusban való pozicionálására is.
AG: A nép, mint a társadalmi és politikai változások fő alanya narratívája fontos eleme annak a közvetlen kommunikációnak, amelyet az elnök a lakossággal folytat, és ezt nagyon fontosnak tartom: ez az egység, amely egyrészt nagyon elvont, de amelyben a munkásosztály is megtalálhatja magát, a politikai változások főszereplője AMLO narratívájában. Az embereknek ez a prioritásként való kezelése újdonság, és ez nagyfokú elfogadottságot szerzett az elnöknek. A szociálpolitika tekintetében fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy Andrés Manuel kormánya szembekerült bizonyos vállalatokkal, amelyek megpróbálták bojkottálni a kormányát, és megtagadták az adófizetést. Más kormányokkal ellentétben azonban sikerült rákényszerítenie a vállalatokat a fizetésre. Ez magyarázza, hogy Mexikó azon kevés országok közé tartozott, amelyek nem halmoztak fel adósságot a járvány idején. Az adóbevételek segítettek elkerülni a gazdasági válságot, amely inflációt indíthatott volna el.
Ami a hiányt illeti, szeretnék rámutatni egy olyan szereplőre, akit nem tudunk bevonni, nevezetesen a hadseregre. Az Andrés Manuel-kormány alatt végrehajtott állami műveletek és intézkedések nagy részét a hadsereg vette át. Ez egyrészt elutasítást vált ki, másrészt viszont sokan közülünk tisztában vannak azzal, hogy más szervezet nem tudná ilyen léptékben elvégezni ezt a munkát. Vegyük például az Acapulcót tavaly sújtó hurrikánt. A város újjáépítését és az acapulcóiaknak nyújtott gyorssegélyt a hadseregre bízták. Andrés Manuel kormánya számára ez is egy lehetőség volt arra, hogy jelen legyen a közszférában, bár nem a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelemmel, hanem közmunkák elvégzésével. Úgy véljük azonban, hogy ez kétélű kard. Egyrészt a hadsereg garantálja a kormány stabilitását és működését, másrészt nagyobb láthatóságot biztosít a kormánynak a közéletben, és ezt szemmel kell tartanunk.
A hiányról is szólva: úgy gondoljuk, naivitás lett volna azt hinni, hogy az Obrador-kormány véget vet a szervezett bűnözésnek. Véleményünk szerint ez egy olyan folyamat, amelyet nem lehet egy hatéves ciklus alatt befejezni, hanem események, javaslatok és tárgyalások sorozata szükséges a szervezett bűnözés szabályozásához és megszüntetéséhez. Ez egy másik vita, de szeretnénk rámutatni arra, hogy a kormány javaslatai a kábítószer elleni háború gyökeres okainak felszámolására irányulnak, arra, hogy megvizsgáljuk, miért kezdték olyan sokan, olyan sok fiatal a kábítószer-kereskedelmet választani életlehetőségként. De fontos látni azt is, hogy voltak erőfeszítések a konszenzus megtalálására. Szerintem az az érdekes Andrés Manuel hatéves hivatalban töltött időszakában, hogy megpróbálta kezelni a hogyanot is, vagyis a mögöttes problémákat, például a fiatalok kilátástalanságát.
Írta: CésarSaravia
Forrás: NPLA
