Az új argentin kormány több mint 50 százalékkal leértékeli a nemzeti valutát és drasztikus megszorításokat jelentett be. A választási kampány során Javier Milei egy láncfűrésszel hadonászott, hogy demonstrálja, hogyan fogja „szétfűrészelni a politikai rendszert”. November 19-i megválasztása óta azonban az új argentin elnök a hagyományos jobboldal nyomására tartózkodott az ilyen irányú legfontosabb terveitől: az argentin gazdaság dollárrá tétele és a központi bank ezzel kapcsolatos bezárása háttérbe szorult.
Az „anarcho-kapitalista” azonban egy dologban egyetért Mauricio Macri volt elnök támogatóival: az állami kiadásokat drasztikusan csökkenteni kell. Ezért igazi „láncfűrészes terv” volt az, amit a múlt héten jelentett be pénzügyminisztere, Luis Caputo, a Macri-kormány egykori tagja. A Deutsche Bank és a JPMorgan egykori alkalmazottja december 12-én egy televíziós beszédben indokolta a kormányzati kiadások gyors csökkentésének „szükségességét”. Caputo azzal vádolta a leköszönő kormányt, hogy a kormányzati kiadásokkal táplálta az inflációt, amely a nemzeti statisztikai hivatal pénteki kimutatása szerint évi 160 százalékos. Caputo azt mondta, hogy „Argentína történetének legrosszabb örökségét” veszi át. „Nincs több pénzünk” – ismételte meg többször.
Caputo szerint a központi bank (Banco Central de la República Argentina, BCRA) ezért felhagy az államháztartási hiány finanszírozásával. A kormány egy éven belül meg akarja szüntetni az elsődleges hiányt, vagyis az államadósság költségei nélküli deficitet. A terv „ambiciózus”: az argentin GDP 5,2 százalékát kitevő hiányt kell megszüntetni.
Ennek érdekében a pénzügyminiszter bejelentette, hogy kezdetben a közigazgatásban 34 százalékos leépítést hajt végre, és megszünteti az államilag finanszírozott reklámokat a médiában. Sokkal nagyobb és fájdalmasabb lépések következnek: a szövetségi kormány nem ír ki többé közbeszerzési pályázatot az állami építési projektekre, és törli a már odaítélt, de még el nem kezdett szerződéseket. Emellett a tartományoknak juttatott transzfereket minimálisra csökkentik, az energia és a tömegközlekedés támogatását csökkentik, a nyugdíjemeléseket visszavonják, és számos szociális programot megszüntetnek. Ez összességében a GDP mintegy 2,9 százalékának megfelelő kiadáscsökkentésnek felel meg. Ehhez jön még az import- és exportadók ideiglenes emelése (a szója kivételével) és az előző kormány által elfogadott jövedelemadó-csökkentés felfüggesztése – ez további, a GDP több mint 2,2 százalékát kitevő megtakarítás.
Caputo beszédének csúcspontja az argentin peso drasztikus leértékelésének bejelentése volt, amely a hivatalos dollárértékének több mint felét elveszíti: egy dollárért ezután 800 pesót kell majd fizetni az eddigi alig 400 peso helyett.
A döntés fő haszonélvezői a mezőgazdasági exportőrök lesznek, akik az exportadók mérsékelt emelése ellenére versenyképességük erőteljes emelkedéséből profitálnak majd – a munkavállalók és a nyugdíjasok rovására, akiknek nem lesz védelmük a közelgő áremelkedésekkel szemben. A dollármegtakarítások tulajdonosai is jól járnak majd, mivel vásárlóerejük növekedni fog.
A lényeg az, hogy Milei „láncfűrészes terve” a neoliberalizmusra jellemző osztálypolitika. Így nem meglepő, hogy az IMF nem sokkal Caputo bejelentései után dicsérte az „államháztartás megerősítését célzó bátor kezdeti döntéseket”.
E politikák fényében egy súlyos és mély recesszió elkerülhetetlennek tűnik. Caputo nem csinál ebből titkot, amikor azt mondja, hogy „az emberek néhány hónapig rosszabbul fognak járni, mint korábban”. Milei arra fogad, hogy a leköszönő peronista kormány elutasítása és az inflációs válság megfékezésére való képtelensége ki fogja venni a szelet a tiltakozó mozgalom vitorlájából. Ha ez nem sikerül, a hadsereget és a rendőrséget fogja felhasználni a tüntetők és a szakszervezetek elleni „átfogó” fellépésre. Kormánya a hétvégén már kiadott egy erre vonatkozó rendeletet.
Írta: Raphaël Schmeller
Forrás: JungeWelt
