Maduro elnöknek a venezuelai régi elitekkel és az USA-val kötött paktumáról, valamint a kommunista párt elleni elnyomásról. Interjú Héctor Rodríguezzel.
Héctor Rodríguez a Venezuelai Kommunista Párt (PCV) nemzetközi kapcsolatokért felelős titkára.
Mivel Venezuela jelenleg alig szerepel a médiában, világszerte sokan felteszik maguknak a kérdést, hogy hogyan tudnánk most szolidaritást vállalni.
Bizonyára Önök is tudják, hogy jelenleg tárgyalások folynak egy megállapodásról, amelyben a venezuelai kormány és az Egyesült Államok kormánya is részt vesz. E megállapodás révén a két pólus között megállapodás születik, nemcsak a nemzeti burzsoáziával kapcsolatban, hanem azokkal is, akik jelenleg a kormányban hatalmon vannak. Ez a megállapodás jelenleg halad előre – egy olyan paktum, amelyet elit megállapodásként ítélünk el, mivel kizárja a munkásosztályt, és egy népi és proletárellenes kiigazítás végrehajtásával jár együtt, amely a szankciók fokozatos feloldásához vezet. Fontosnak tartom azonban hangsúlyozni, hogy még mindig jelentős intézkedések vannak folyamatban, és az amerikai imperializmus arra használja ezeket a szankciókat, hogy nyomást gyakoroljon a kormányra, hogy az amerikai nagy olajmonopóliumok és nagyvállalatok érdekében változtassa meg gazdaságpolitikáját.
Tehát ez siker Washington számára és a Venezuela ellenőrzés alá vonására irányuló erőfeszítései számára?
Az amerikai kormány nem tudta elérni célját, a kormány megdöntését, de képes volt megváltoztatni a politika irányát. Ehhez fontos, hogy olyan kormánya legyen, amely képes garantálni egy bizonyos politikai stabilitást az országban, ugyanakkor a venezuelai nagy monopóliumok és kapitalista vállalati partnerek érdekeit is előmozdítja. Ezért kétségtelenül szükséges a szolidaritás, hogy elítéljük a szankciók fenntartását, és hogy véget vessünk az amerikai imperializmus zsarolási kísérletének, amely ezeket a szankciókat eszközként használja a nép- és proletárellenes politikák előmozdítására, amelyek súlyosbítják a munkavállalók által elszenvedett válságot.
És ez mit jelent az Ön számára?
Az egyik követelés az, hogy ezeket az illegális szankciókat azonnal szüntessék meg. A szolidaritásnak pedig túl kell lépnie az imperialista beavatkozás és beavatkozás megszüntetésének követelésén, és a dolgozó emberek küzdelmeinek támogatására kell összpontosítania, akik szenvednek ettől a beavatkozástól, valamint az ostrom és blokád politikájától. Jelenleg olyan kormányunk van, amely a szankciók és a válság hatásait különösen a munkavállalókra gyakorolja negatívan.
Mit jelent ez konkrétan a venezuelai emberek mindennapi életében?
Mint tudják, a szankciók elsősorban a gazdaságot érintik. Megakadályozzák, hogy a várt módon fejlődjön. Ennek eredményeképpen a foglalkoztatottak száma nem növekszik a vártnak megfelelően, és a jövedelmek továbbra is alacsonyak. Venezuela még a szankciók egy részének feloldása után is arra kényszerül, hogy az olajat árengedménnyel adja el, vagy nehezebben hozzáférhető piacokon kereskedjen, ami közvetítők bevonását igényli. Ez hatással van a bevételekre, és azt jelenti, hogy Venezuela nem tud közvetítők nélkül külföldön vásárolni néhány kulcsfontosságú árut és anyagot. Ezek jutalékai kétségtelenül növelik a költségeket, és az ország szükségleteinek kielégítésére szolgáló import jelentősen csökken. Tagadhatatlan, hogy ez elsősorban a munkavállalókat és általában a venezuelai népet érinti. Ezért olyan fontos, hogy harcoljunk ezek ellen a bűnös szankciók ellen, amelyek elsősorban a mi népünket sújtják. Ráadásul kormányunk támogatja a vállalkozókat és a nagyvállalkozókat támogató politikákat, ami fokozza a munkavállalókra gyakorolt negatív hatást.
Miben különbözik tehát Nicolás Maduro elnök szankcióinak alkalmazása például Miguel Díaz-Canel kubai kormányától?
A caracasi kormányt az különbözteti meg a havannai kormánytól, hogy kapitalista értelemben közelítette meg a válságot, és még a régi üzleti szervezetekkel kötött megállapodás révén is megpróbált kezdeményezni egy folyamatot a szankciók feloldására. Ez a megközelítés a hagyományos jobboldallal való szövetség formájában fejeződött ki politikailag, egy olyan gazdasági kiigazítás alapján, amely elsősorban a munkásosztály jogait érintette. Venezuelában ma például nincs tisztességes bér. A munkavállalók jövedelmének több mint 95 százaléka bónuszokból áll, amelyek nem érintik a fizetésüket. Ennek eredményeképpen a munkavállalók elvesztették a szociális juttatásokhoz való jogukat, mivel a munkavállalók jövedelmének a bért jelentő része túl alacsony ahhoz, hogy a megtakarításokat és a szociális juttatásokat kiszámítsák.
Emellett legalább két olyan kormányzati intézkedés is van, amely drasztikusan csökkentette a munkavállalók jövedelmét, például a 2792-es miniszteri utasítás, amely elrendeli a kollektív szerződések felmondását minden ágazatban. Ott van még a Nemzeti Költségvetési Hivatal utasítása, amely egyoldalúan százalékos arányt határoz meg a közszféra dolgozói számára a prémiumok kifizetésére, és amely a jövedelmek több mint felével való csökkenését eredményezte. Például, ha egy oktatási ágazatban dolgozó munkavállaló korábban 80 százalékos bónuszt kapott a fizetésére, akkor ezt egyoldalúan 25 százalékra csökkentették, hogy csak egy példát említsek. Ezt az összes bérskálára alkalmazták, ami a közszféra dolgozóinak jelentős jövedelemcsökkenését eredményezte.
A 18 hónapra befagyasztott fizetésekkel, amelyek most a dolgozók havi három amerikai dollárnak megfelelő jövedelemnek felelnek meg, és a több mint 400 százalékos inflációval, nyilvánvaló a gazdaságpolitika, amelynek célja, hogy kedvező feltételeket teremtsen a hazai és külföldi magántőke számára a profit garantálására a munkaerőköltségek minimálisra csökkentésével. Ez a válság kapitalista kezelésének jellemzője, és a szankciók hatása, amelyek célja a nagytőke előnyben részesítése a munkavállalók jogainak általános lerombolása árán.
Milyen kiutat mutat az Önök pártja ebből a válságból?
Ebben a helyzetben pártunk azt javasolta, hogy tartsák tiszteletben az alkotmányt és a törvényeket, és hogy a béreket az alkotmány 91. cikkelyének megfelelően, az alapvető szükségletek alapján állapítsák meg. Ezt mindig is védelmeztük. Jelenleg a munkavállalók és a szakszervezetek széles körű szövetségének kiépítésén dolgozunk, hogy ellensúlyozzuk ezt a helyzetet.
Tud-e az állam egyáltalán magasabb béreket fizetni, vagy a szankciók olyan mértékben megfojtották a gazdaságot, hogy ez már nem valósítható meg?
Nagyon kevés információ áll rendelkezésre a venezuelai gazdasági helyzetről, mivel a kormány évek óta nem tartozik elszámolással. Nem tudjuk biztosan, hogy mennyi az állam bevétele, hova megy és mire fordítják. Tudjuk, hogy a bányászati ágazat a kitermelés miatt tönkretesz egy fontos környezetvédelmi övezetet a Guayana régióban, de senki sem tudja, hogy mennyi aranyat bányásznak és kinek adják el. A kormány a 2020-ban elfogadott úgynevezett blokádellenes törvény alapján jár el. Így nem tudom biztosan megmondani, hogy van-e elég pénz. Vannak azonban jelzések. Például 2020 és 2021 között a kormány tízmilliárd amerikai dollárt költött arra, hogy a magánszektort a devizapiacokon keresztül finanszírozza. A kormány elismerte, hogy 2020 és 2023 között összesen 23 milliárd dollár tűnt el a PDVSA (Petróleos de Venezuela S. A.) korrupciója miatt. Ha ezt a két bizonyítékot összeadjuk, akkor jelentős összeget kapunk, amelyet a munkavállalók követeléseinek teljesítésére lehetne fordítani.
Beszéljünk a Maduro-kormány külpolitikájáról. Javultak-e a kapcsolatok Kolumbiával az új bogotái kormány alatt?
A kapcsolatok jelentősen javultak Gustavo Petro alatt. Néhány héttel ezelőtt fontos gazdasági szintű találkozóra került sor Venezuela és Kolumbia között, ahol érdeklődés mutatkozott bizonyos ügyletek, például a venezuelai gáz Kolumbiába történő eladása és a kereskedelmi cserék újraindítása iránt. Tudjuk, hogy ez nem könnyű folyamat, mivel az Álvaro Uribe-korszakban a kapcsolatok súlyosan megromlottak. A Petróval megpróbáljuk megváltoztatni az egész jogi keretet, amely mindkét felet érinti, valamint a szankciók kérdését, amelyek akadályokat jelentenek, mivel azt jelentik, hogy egyes kormányoknak engedélyt kell kérniük az Egyesült Államoktól ahhoz, hogy vállalatuk tárgyalásokat folytathasson venezuelai vállalatokkal. Ez is a szankciók egyik negatív hatása az országra, mivel korlátozzák a szomszédokkal való tárgyalások szabadságát. Ha a kolumbiai vállalatok úgy döntenek, hogy megkerülik a szankciókat, akkor korlátozásokkal szembesülhetnek az amerikai vállalatokkal való üzletkötésben.
Ebben a gazdasági helyzetben hogyan látja az ön pártját a venezuelai közvélemény? Sikerült-e a propagandának befolyásolnia a közvélemény pártról alkotott képét?
Nem, a venezuelai lakosság, különösen a szakszervezeti munkások a pártot védelmezőjüknek tekintik. Tudják, hogy ha munkaügyi problémáik vannak, mindig van szövetségesük a pártunkban, a parlamentben és minden olyan intézményben, ahol a kommunisták tevékenykednek. Mi mindig is ilyen párt voltunk. Most, a vezetőség leváltásával, amelyet a bírák augusztusban egyoldalúan elrendeltek, az utcán kritikák fogalmazódtak meg. Voltak tüntetések, és a szakszervezetek és társadalmi szervezetek elítélték a bírói beavatkozást. A politikai aktivisták üldözése folyik. A mi esetünkben az elnyomás elítélése mellett egy állítólagos tagságot koholtak, hogy kisajátítsák a kommunista párt jogi identitását. Összegyűjtöttek egy csoportot, akik közül sokan a kormánypárt PSUV (Partido Socialista Unido de Venezuela) tagjai voltak, és a PCV tagjainak adták ki magukat. Fizettek nekik, hogy járják az országot, és úgy állították be őket, mint a PCV bázisát, amely elégedetlen a jelenlegi vezetéssel és politikával.
Ezután ezt bíróság elé vitték, és pert indítottak, hogy bírósági beavatkozást kérjenek a PCV ellen. Mindez része volt annak a tervnek, hogy politikailag illegalizálják a PCV politikai munkáját országos szinten, a parlamentben, a szakszervezeti és szociális munkában stb. A bíróság augusztus 10-én ennek a keresetnek adott igazat egy olyan határozatban, amelyet jogellenesnek tartunk, először is azért, mert lehetővé tette, hogy olyan emberek nyújtsanak be keresetet, akiknek nincs meg a jogi lehetőségük a kereset benyújtására, mivel nem voltak párttagok. Nemcsak, hogy nem volt joguk hozzá, de semmilyen bizonyítékot sem szolgáltattak. A bíróság ismét megtagadta tőlünk a jogi védelemhez való jogot. Az ítélet törvénytelen,ez tehát a párt tönkretételének terve.
Más területeken is megnehezítik a politikai munkát?
Több mint 150 olyan munkavállaló esete van, akiket azért citáltak bíróság elé, mert megvédték a jogaikat és az azokból levezetett követeléseiket. Kétségtelen, hogy a bírósági beavatkozás megnyitja a kommunista tagság kriminalizálásának lehetőségét. Mert most, az ítélet után a PCV valódi tagjai nem tagjai a PCV-nek, ami ellenünk irányuló ellenőrzött jogi lépésekhez vezethet. Nemrég aláírtak egy megállapodást a kormány és a jobboldali ellenzék között, egy olyan megállapodást, amely többek között garanciákat és választójogot biztosít minden párt számára. Természetesen úgy gondoljuk, hogy ez a megállapodás nem terjed ki a kommunistákra, különösen azért, mert a parlamentben is tárgyalták, és képviselőinknek nem adták meg a jogot, hogy véleményt nyilvánítsanak róla.
Kizárták őket egy új elitpaktum nevében, amely garanciákat nyújt az ország két jobboldali pártblokkjának és a szociáldemokráciának, és a munkásosztály pártjai ellen irányul. Jelenleg belső harcot folytatunk pártjogaink elismeréséért, jogi státuszunk helyreállításáért és a venezuelai börtönökben igazságtalanul bebörtönzött összes munkavállaló szabadon bocsátásáért. Azon is dolgozunk, hogy helyreállítsunk egy sor olyan jogot, amelyet a válság és az imperialista agresszió miatt elvesztettünk, mint például a tisztességes bérhez való jog, a kollektív szerződések újbóli bevezetése a munkavállalók számára, valamint egy sor olyan juttatás, amelyet elvesztettünk, és amelyet az államnak kellene garantálnia.
Milyen jelenlegi kockázatok fenyegetik a pártját?
A bírósági beavatkozás az illegalizáció új formája a jogi személyiségünk politikai kisajátításával, és e jogi személyiség átadásával olyan embereknek, akik nem tagjai a PCV-nek. Ez egy veszélyes folyamatot nyit meg a valódi kommunisták tevékenysége ellen, akik mi vagyunk. Új struktúrák létrehozását kapták feladatul, amit nyilvánosan is kijelentettek, annak ellenére, hogy a döntés a párt demokratizálását írja elő. A médiában kifejtették, hogy a vonal a következő: ha Maduroval vagy, akkor a PCV tagja lehetsz, ha nem vagy Maduroval, akkor nem vagy a PCV tagja. Ez automatikusan az, amit ők demokratizálódásnak tekintenek. Amint a PCV vezetőiként megalapították magukat, az eszkaláció következő szakaszában olyan intézkedéseket hajthatnak végre, mint az országos központunk kisajátítása, az alulról szerveződő struktúráink leszerelése és az állami tulajdonban lévő vállalataink kriminalizálása, és ez jogi intézkedésekhez is vezethet ellenünk, a legitim politikai párt bitorlóinak feltüntetve minket.
Interjú: Carmela Negrete
Forrás: JungeWelt
 tagjai részt vesznek a caracasi…){kind=link}