Az idei müncheni biztonsági konferencián Marco Rubio amerikai külügyminiszter kiemelte, hogy az Egyesült Államok és Európa közötti transzatlanti partnerség központi szerepet játszik a globális kihívások leküzdésében. Ugyanakkor a jelenlegi multilaterális világrendet kudarcnak minősítette. Rubio hangsúlyozta, hogy Európa és az Egyesült Államok közös történelemmel és kultúrával rendelkezik, és kapcsolatukat meg kell erősíteniük, hogy hatékonyan tudjanak szembenézni a nemzetközi kihívásokkal.
Ebben az összefüggésben rámutatott egy erős Európa fontosságára, összhangban a Trump-kormány programjával. Az Egyesült Államok kész együttműködni Európával, de szükség esetén egyedül is cselekszik.
Beszédének központi eleme az a megállapítás volt, hogy a migráció a nyugati társadalmak egyik legnagyobb fenyegetését jelenti, és hogy a multilaterális intézmények kudarcot vallottak. Ebben az összefüggésben élesen bírálta az ENSZ-t, és kiemelte az USA szerepét olyan konfliktusokban, mint Gázában, Ukrajnában, Venezuelában vagy Iránban, amelyek szerinte az USA vezetése nélkül nem oldódhattak volna meg.
Rubio a klímapolitikát is bírálta. Véleménye szerint a korlátozó környezetvédelmi előírások gátolják a Nyugat gazdasági teljesítményét és hozzájárulnak saját pozíciójának gyengüléséhez. Hivatkozva a közös identitásra, felszólította a „nyugati civilizáció” védelmére. Ezt a kulturális felsőbbrendűséget többször is hangsúlyozta beszédében. A katonai, gazdasági és kulturális erősségeket a jövő szempontjából elengedhetetlen tényezőként mutatta be.
A globális Dél, különösen Latin-Amerika szemszögéből Rubio megközelítése messzemenő következményekkel járhat. A beszéd nem csupán az amerikai külpolitikának tekinthető, hanem a világ újrarendezésének projektjének is, kizárólag nyugati perspektívából, írja az argentin újság, a página/12. Ez a projekt a biztonság, a gazdasági érdekek és a kulturális identitás összekapcsolását célozza, ami közvetlen hatással lehet a migrációra, az erőforrások felhasználására és az autonómiára Latin-Amerikában.
Rubio hajlandósága, hogy szükség esetén egyedül cselekedjen, egy vertikális kapcsolatra utal Európa és az Egyesült Államok között, amelyben a multilaterális intézmények, mint például az ENSZ, inkább akadálynak, mint stabilizáló tényezőnek tekinthetők. A migráció biztonsági fenyegetésként való besorolása tovább erősítheti a rasszista diskurzust, és a restriktív politikák legitimálására szolgálhat.
Latin-Amerika számára olyan forgatókönyv rajzolódik ki, amelyben a kormányok nagyobb nyomás alá kerülhetnek, hogy kereskedelmi, energia- és biztonsági kérdésekben alkalmazkodjanak, hogy hozzáférjenek a preferenciális partnerségekhez. A migrációs politikák szigorítása, a migráció ellenőrzésének kiszervezése és a határok erőteljesebb militarizálása lehetséges fejleményeknek tekinthetők. Végül is Rubio diskurzusában a szövetségek újrarendezéséről és a politikai hierarchia összekapcsolásáról van szó a nyugati önkép és a felsőbbrendűségi elképzelésekkel.
Írta: Sina Johanna Reichl
Forrás: Amerika21
