Juan Carlos Monsalve, született 1975-ben, informatikus és professzor a Universidad Bolivariana de Venezuela egyetemen. Nős, kétgyermekes apa, és sok éven át vezető pozíciókat töltött be az állami informatikai és távközlési szektorban, többek között a Cantv távközlési vállalatnál és minisztériumokban.
Monsalve a Maduro-kormány nyílt támogatója. Véleménye – például a venezuelai elnökválasztásokról – egyértelműen ellentmond a legtöbb nemzetközi választási megfigyelő és sok latin-amerikai és európai szakértő értékelésének, akik a választásokat sem szabadnak, sem tisztességesnek, hanem manipuláltnak minősítették. Trump „narkóállam” vádja Venezuelával szemben viszont még a nyugati szakértők körében is tévesnek, erősen eltúlzottnak vagy legalábbis alaptalannak számít. Nils Brock WhatsApp-hangüzenetekben készítette el az interjút Juan Carlos Monsalve-val.
Juan Carlos Monsalve, hónapok óta fenyegetések érkeztek Washingtonból, az amerikai hadsereg több mint harminc hajót bombázott, ami egyértelműen bírósági eljáráson kívüli kivégzéseknek minősül a tengeren. Ön is Caracasban volt, amikor ez elkezdődött. Hogyan élte meg a támadások kezdetét?
Január 3-án, hajnali 1:58-kor otthon voltunk és aludtunk. A város központjában lakunk, kilátással a Miraflores elnöki palota környékére és a Cuartel de la Montaña-ra, ahol Hugo Chávez földi maradványai nyugszanak. Kicsivel két óra előtt hirtelen rendkívül hangos robbanásokat hallottunk. A falak és a padló remegtek. Gyerekeink bejöttek a hálószobába és azt mondták: valami történik.
Kimentünk az erkélyre és azonnal sűrű füstfelhőket láttunk. Az utcán az emberek azt kiabálták, hogy bombáznak minket, hogy támadnak ránk. Abban a pillanatban valósággá váltak az összes fenyegetés, amit korábban hallottunk. Láttuk a füstfelhőket, hallottuk a harci repülőgépeket felettünk, és hatalmas robbanást láttunk a hegyekben. Ez volt a támadás.
Az Egyesült Államok behatolt a Venezuelai Bolívári Köztársaság területére, és megsemmisítette a távközlési infrastruktúrát. Támadták az áramellátás egy részét is – további hat átalakító állomást –, így a lakosság nagy része áram nélkül maradt.
Milyen következményekkel járt ez a támadás a civil lakosságra nézve – és mit vár most a nemzetközi közösségtől?
Ez nemzetközi jog szerint emberiség elleni bűncselekménynek minősül.
Lehetséges, hogy háborús bűncselekményekről van szó, mert egy szuverén állam területére hatoltak be – az ENSZ Biztonsági Tanácsának jóváhagyása nélkül és anélkül, hogy Venezuela bárkit is megtámadott volna.
Venezuela békés nemzet, de nem védtelen. Bejelentettük a támadásokat, ennyi. Ennek ellenére az Egyesült Államok helikopterekkel és repülőgépekkel behatolt országunkba. Megtámadták a fővárosban található La Carlota légibázist, megsemmisítették a légvédelmi rendszert és megöltek katonákat. De ez nem volt minden.
Lakóövezeteket is megtámadtak – olyan negyedeket, mint La Goyera és El Hatillo. Ezek nem kormányzati negyedek, ott főként az ellenzék tagjai élnek. A legmodernebb katonai technika ellenére is úgynevezett járulékos károk keletkeztek: házak romba dőltek, és egy ártatlan civil nő életét vesztette.
Ez a támadás valósága: barbár, illegális és egyértelműen megsérti a nemzetközi jogot.
Remélem, hogy az ENSZ nem csak nyilatkozatoknál marad, hanem igazságot szolgáltat, és véget vet ennek a súlyos hibának – a szuverén, békés ország elleni támadásnak.
Az USA többek között a kábítószer-kereskedelem vádjával indokolja fellépését. Mit válaszol erre az állításra?
Ez ugyanolyan nagy hazugság, mint az állítólagos tömegpusztító fegyverek Irakban.
Azok soha nem kerültek elő. Soha. És mi történt az iraki elnökkel? Tárgyalás nélkül felakasztották. Meggyilkolták. És hol tart ma Irak? Az Egyesült Államok által elpusztítva.
Pontosan így alakították ki akkoriban a közvéleményt, hogy elpusztítsanak egy országot – a nemzetközi jog és az ENSZ döntése ellenére. Az USA nem ismeri el a nemzetközi jogot. A legerősebb jogát érvényesíti.
És akkor mire jó az ENSZ, ha egy világhatalom egyoldalúan dönt az egész világ sorsáról? Ugyanezzel a módszerrel Nicolás Madurót is megvádolták kábítószer-kereskedelemmel. Aztán jön Donald Trump a következő képlettel: Kolumbia termel, Venezuela szállít, Mexikó terjeszt – de senki sem mondja meg, ki fogyasztja. Ki vásárolja ezeket a drogokat? Hiszi valaki, hogy Kolumbia termelne, ha nem lenne piac?
Az USA a legnagyobb fogyasztó – és mégis azt állítja, hogy védi a lakosságát. Eközben egész városok vannak megbénítva a fentanil miatt. Miért nem ellenőrzik a saját problémáikat – a kábítószert, a mentális egészséget, az iskolai erőszakot?
Ehelyett Venezuelára mutogatnak. Hol vannak a bizonyítékok? Ezek a vádak csak egy békés ország megbélyegzésére szolgálnak. Venezuela nem kábítószer-állam. Ez egy újabb nagy hazugság. Ez egy békés ország.
Mindig a választási csalás és a narkóállam vádjairól van szó. Donald Trump azonban mindig a leghangosabban hangsúlyozta, hogy neki az olaj a fontos. Ön szerint mi a konfliktus valódi lényege?
Ezek a vádak – kábítószer-terrorizmus és állítólagos választási csalás – olyan címkék, amelyeket az észak-amerikai birodalom ragasztott Venezuelára. Nem Maduro a probléma. A probléma a Venezuelai Bolívári Köztársaság természeti erőforrásai.
A kábítószerrel kapcsolatos vádak is alaptalanok. Ugyanolyan igazságtartalmúak, mint az állítólagos iraki tömegpusztító fegyverek: a mai napig nincs rájuk bizonyíték.
Venezuela békés, demokratikus ország. Mi magunk akarjuk kezelni erőforrásainkat, és azok segítségével előmozdítani országunk fejlődését. Mindenkivel kereskedhetünk – az Egyesült Államokkal is. Amit nem fogadunk el, az az, hogy mások írják elő nekünk, kivel kereskedhetünk és kivel nem.
Az amerikai hatóságok mindig „sebészi pontosságú támadásról” beszélnek. Hogyan értékeli ezt a szóhasználatot?
A kérdés a „sebészi pontosságú támadás” kifejezés. Már maga a „támadás” szó is kérdéseket vet fel:
Miért támadnak meg egy békés, szuverén és demokratikus országot nemzetközi jóváhagyás nélkül? A leírás szerint ez a támadás „sebészi pontosságú” volt, mert a világ legmodernebb katonai technológiáját alkalmazták. Célzottan a távközlést, a légvédelmet és a nemzeti villamosenergia-rendszer egyik központi pontját támadták meg.
Ennek következtében több településen áramkimaradás volt a civil lakosság számára. Ez súlyos bűncselekmény, úgynevezett emberiség elleni bűncselekmény. A nemzetközi jog ugyanis kifejezetten tiltja a civil lakosság alapvető ellátásának támadását. De ennek nincs következménye. Mert az Egyesült Államok, mint globális hatalom, diktálja a szabályokat – és a nemzetközi közösség alig ellenzi ezt. Aki ellenzi, az – az érvelés szerint – ugyanazt a sorsot kockáztatja, mint más országok korábban. Venezuela most ebbe a sorba tartozik – mint az egyik a sok ország közül, amelyeket évtizedeken át katonailag támadtak.
És hogyan írná le ennek a nyomásnak a hatását Venezuelára?
Az Egyesült Államok évek óta támadja Venezuelát. 1998 óta, Hugo Chávez politikai felemelkedése óta az ország folyamatos támadásnak van kitéve: hatalmas médiakampány, olajsztrájk, városi erőszak. Emberekre támadtak, sőt meg is ölték őket – pusztán politikai meggyőződésük és a bolivári forradalom iránti támogatásuk miatt. Venezuela úgy írja le magát, mint egy ország, amely mindent kiállt: a gazdasági háborút, a szankciókat – vagy, ahogy itt mondják, egyoldalú kényszerintézkedéseket –, amelyekkel az USA más államokat arra kényszerít, hogy ne kereskedjenek többé Venezuelával. Sok ország engedelmeskedett volna ennek. A következmények a mindennapi életben is érezhetőek voltak: üres polcok, pénz áruk nélkül – egy gazdaság rendkívüli állapotban. Ma ugyan a piacok újra tele vannak, de új hiányok jelentkeznek. Mindez egy stratégia része: a lakosságot folyamatos nyomással kell meggyötörni, amíg fel nem adja az ellenállást. Venezuela megtanult élni a támadásokkal – gazdasági, politikai, infrastrukturális téren. És ez a háborúzás most új szintre lépett: közvetlen katonai támadásra.
Interjút készítette: Nils Brock
Forrás: NPLA
