Az amerikai bevándorlási hatóság, az Immigration and Customs Enforcement (ICE) által végrehajtott kitelepítések és razziák legutóbbi növekedése több amerikai városban is új ellenállási hullámot váltott ki. Los Angelesben, Chicagóban és legutóbb Minneapolisban aktivisták és lakosok reagálnak erre a helyzetre korai figyelmeztető rendszerek, közvetlen konfrontáció és az állami erőszak nyilvános láthatóvá tétele révén. Az ellenállás mélyen gyökerezik a közösségek mindennapi életében. Az alapot latin-amerikai szervezetek képezik, amelyek gyakran több évtizedes tapasztalattal rendelkeznek.
Los Angelesben a „hispánok”, ahogyan őket a hivatalos nyelvben nevezik, a lakosság felét teszik ki, és ezzel a legnagyobb etnikai csoportot alkotják, több tucat latin-amerikai szervezettel. Az ICE elleni mobilizáció közvetlenül az első bevetéseik után, tavaly júniusban kezdődött – informálisan: Signal-csevegések, Zoom-stratégiai találkozók és szöveges üzenetek útján. Önkéntesek célzottan figyelték a járdákat és parkolókat, például a barkácsáruházak előtt, ahol a napszámosok már kora reggel megpróbálnak munkát találni. Amint ICE-letartóztatásokat észleltek, riasztották hálózatukat. Ez a polgári korai riasztórendszer, az úgynevezett „Rapid Response” logikája gyorsan átterjedt más városokra is. Chicagóban, ahol az ICE késő nyáron lépett akcióba, a migránsok jogait védő szervezetek már előzetesen narancssárga sípokat osztottak szét. Ezek akusztikus riasztójelként szolgálnak, amint ICE-ügynökök jelennek meg egy városrészben.
„Most már olyan ponton vagyunk, hogy létezik egy igazi kézikönyv a békés, legális ellenállásról” – közölte Joanna Klonsky, a New York Times chicagói médiastratégája. Klonsky szerint ez magában foglalja, hogy „sípokkal követik az ICE és más represszív szervek járműveit, és a lehető leghangosabban figyelmeztetik a közelben tartózkodó embereket”. A nyilvánosság védelmi stratégiává válik: a zaj, a jelenlét és a láthatóság megakadályozza, hogy a kitoloncolások észrevétlenül történjenek.
Ugyanakkor az okostelefonok is központi szerepet játszanak. Minneapolisban a bejelentett letartóztatások helyszínére rendszeresen megjelennek a szomszédok, kiabálnak az ICE tisztviselőivel és mobiltelefonjaikkal filmezik őket. Ez a gyakorlat a Black Lives Matter mozgalomra emlékeztet, amelynek központi politikai eszköze a rendőri erőszak dokumentálása volt. Szervezeti szempontból is vannak párhuzamok: az ellenállás decentralizált, vagyis a klasszikus aktivista körökön kívüli hálózatok támasztják alá. Találkozási helyek táplálják, amelyek a „block clubs”-tól (szomszédsági kezdeményezések utca- vagy háztömb szinten) a katolikus egyházközségeken át a diákok WhatsApp- és Instagram-csoportjaiig terjednek.
Két dolog motiválja az aktivistákat: szomszédjaik védelme – akik gyakran érvényes okmányokkal nem rendelkeznek, de szilárdan beágyazódtak a munka- és mindennapi életbe – és az állami fellépés elleni ellenállás vágya. Egyre gyakrabban hallani, hogy „gyakran nincs más választás, mint ellenállni”. A városházi gyűléseken egyre gyakrabban hangzik el a „fasizmus” kifejezés, és a hondurasi vagy iráni bevándorlók párhuzamot vonnak a maszkos paramilitárisok erőszakos gyakorlatával származási országukban.
A helyzet különösen élesedett Minnesotában, miután egy ICE-paramilitáris lelőtte a 37 éves Renee Nicole Goodot. A gyilkosság azonban eddig inkább mozgósító hatással volt, mintsem, hogy megtörte volna az ellenállást. „Azután, ami Renee-vel történt, úgy éreztem, hogy már nincs mit vesztenünk” – mondja Ashley Lopez West St. Paulból, aki azóta járőrözik, sípot használ és autók dudáit riasztásként. Hasonlóan, Chicago-ban is fokozta a tiltakozást az állami elnyomás. „Ha egy negyedben könnygázt használnak, akkor nem számít, hogy támogatod-e az ICE-t vagy sem – akkor is gázzal támadnak rád” – mondta Brandon Lee az Illinois Coalition for Immigrant and Refugee Rights-tól. Az ilyen tapasztalatok fokozta a helyi támogatást az ICE ellen „bárhol, ahol megjelentek”.
Írta: Max Böhnel
Forrás: Amerika21









